I.
Ez a szeszbe mártott délután
tűpárna-trónra ültet
s újabb kocsmákba ráncigál
Zárt kofferekből megjósolja
jövőmet és jótevőmnek
nevezi magát
Hószőnyeget terít
a lábam elé
hogy tisztának higgyem magam
de vérrel mocskolja be
s a mellékutcák patkányait
istenként tiszteli
Hát hogy kerülök én ide
mennybéli fűtött szobából
e szél-söpörte poklon túli
mélybe? Mi dolgom itt
honnan a madarak
ázottan menekülnek?
Már hazamennék
de a buszok nem állnak meg
soha Zöld lámpa-tébolyban
keringik körbe a várost
Nem állhatnak meg soha
Már hazamennék de
ez a szeszbe mártott délután
tűpárna-trónra ültet
s újabb kocsmákba ráncigál
Zárt kofferekből megjósolja
jövőmet és jótevőmnek
nevezi magát
II.
Hószőnyeget terít
a lábam elé
ez a szeszbe mártott délután
hogy újabb kocsmákba ráncigáljon
s ültessen tűpárna-trónra
Tisztának hinném magam
de megjósolja – zárt kofferekből –
jövőmet s még jótevőmnek
nevezi magát!
Vérrel mocskolja
be a mellékutcák patkányait
akik istenként tiszteleik
Mi dolgom hát
mennybéli fűtött szobában?
Inkább a szél-söpörte
poklon túli mélybe!
Az ázott madarak
röptével örvénybe zuhanni!
Hazamennék
ha a buszok nem állnának meg
soha a Zöld lámpa-tébolyban
keringenék körbe a várost
Nem állhatnának meg soha
ha hazamennék Mert
hószőnyeget terít
a lábam elé
ez a szeszbe mártott délután
hogy újabb kocsmákba ráncigáljon
s tűpárna-trónra ültet
hogy tisztának higgyem magam
