jaj látja-e édesapám
lócsontváz lépdel kecsesen
közeleg a fekete batár
ahol a madár se jár
szeméthegy fölött röpül a madár
foglyul ejti a csillogás
szemüket a csillagok behunyják
vigyázz!
itt csillagszórók leledznek
de viharvertek
járhatunk lehajtott fejjel
hogy a kidobott karácsonyfa
fakózöldjét öröknek lássuk
s a színes papír elvakítson
miből a cukorkát
mind kieszegették
gyermekei az ambivalens anyának
jaj látja-e édesapám
látom imhol a szeméttelepet
szemétből kiszedett
hályog helyett
szememre tett
lencséken keresztül látom
hogy füstölögnek a hegyek
ágyúval ostromolt döglegyek
erre most pokol mennydörög
és titkos bibéi a nyárnak
ó poroltótól beporzódnak
mert a port röpteti a szél is
ezt nem látják
a rejtett kamerák
por leszek én is
ha nagy leszek egyszer
meglátja édesapám
elvágyódom
messzire innen
te röpíts engem
más telepekre
szemétből kiszedett madár