Hajdan festő ecsete voltam én
vörös kék fehér sárga tünemény
Szép színekkel szeretkeztem folyton
szőrös ujjak ragadták meg torkom
Hajdan nagy költőnek tolla voltam
folyvást csak a szépségről daloltam
Ablaktalan padlásszoba mélyén
dicsértem a napnak áldott fényét
Most ifjú vagyok Sokra vihetem
Már van pocakom s biztos kenyerem
Előttem minden kapu nyitva áll
akár élők előtt a hullaház