ölembe hullik szerencsés gesztenyelevél
ő él de én élem életemet
mint aki folyvást kocsmakertben
üldögél örök gesztenyefák közt
és ír szomorú őszi verseket ahogy illik
minden ősszel egyet
egy gesztenyefáról
és egy macskáról
ahogy a hulló levélnek dorombol
ő él de én élem életemet
mint aki lángoló tűzfalra lát csak
éghető ablakából
s freud füstöt röptető
fallikus szimbólumainak egyikére
e híres kilátástalanságban
mint aki illendőképpen köszön
szomszéd néninek templomtoronynak
fáknak állatoknak kamaszkornak
mint aki előre köszön
ennek a mézillatú rothadásnak
pénzért kapható megváltásnak
ostoba önjelölt krisztusok között
kiknek csak a szemük áll keresztbe
amikor álmodoznak ninivéről
táppénzről telefonkészülékről
mint aki kocsmakertből telefonál
s üzeni: örökre ott marad
csókoltatja a mocskos ablakokat
macska lenne ha még egyszer születne
felmászna a legszebb gesztenyefára
gesztenyevirágot tenne a fejére
koronának