Debreczeny György: ŐFELSÉGE

A délutánból jut asztalára bőven
és nemcsak terítőnek ha időben
más délkörön is felmelegít némi
régi havazásokat az elme
osztály folyosóján merengve bár
de hát a lány még mit sem sejtve erről
az erdőt látja a fában s madárdal
feléig el nem ér se hallókészülék
és ez a szép ha még visszagondolok
arra ami lesz a szürkület helyett
ahogy forog mozdulatlanság kereke
felneveled postássá a levelet
de célt nem ér ha bordák közt acél
ma még tegnapelőtt van holnapig
vagyis időzavart takar pőresége
s nem tudom ott lakik-e őfelsége
ahol már akkor sem lakott amikor
az alkalom varratszedésre ment
de hát szövődménymentes sebgyógyulást
kívánok hercegem s ostornyelet
gyötörd a gyönyör lovait holnapig
s még tovább de ne várj csodát
mert szavaid kifosztotta valaki
aki ismerni vélte az éjjelt
s vezércsel gyanánt királynak megtalált