Debreczeny György: nem én rontottam el

Kora reggel
a rózsák elnyomott csikkei
hamutartók kelyhében
a virágillat sarkig kitárva
az apák barna söröket isznak
még nyújtózik egyet a vers
s a kukákból bűzlik a
SZEMÉT

Betántorog a reggel
s elszunnyad egy ócska szék alatt
a vers megmosakszik
a torkokat tépik
a kocsmák kincsei
de kocsma kocsmától messze van
odébb valami építkezés
közeleg már az alapok
LERAKÁSA

Tovább nem várhatunk
döcögünk vad vonatokkal
bizonytalan birodalmak felé
hol a vers
hiányából is összeáll a vers
utcák kertek s a kalauz
ki ha kell intézkedik
HATÓSÁGILAG

S át bőgő buszokra
kik általunk lesznek szabadok
utcák kertek s a kalauz
aztán felöltözik a vers
hiába szunnyad
szék alatt a reggel
s mit sem számít a tábla:
TILOS!