az elektromos zsiráfok
eget horzsoló nyakáról
lehullik majomkenyeres
pajtások osztozkodnak
a hiányzón
én benzinbűzben botladozó
ki mindig a nappal
gőzölgő barna méreggel
gyilkolom gyomromat
két cukorral fékez
a beton-barlang medvéje
fotelban ülő mindenevő
kerékkel bűvészkedik
sötétben pedálra hág
a lámpák díját elnyeri
futószalag rohan
a lihegő rámutat
fehér rúd füstölög
szúrkálom szívemet
kevergetem jelez
felfeketéllik a csend
bekötött szeme
homlokán a verejtékcsepp
forrássá teljesedik
az egymást üldöz lábakba
beleszeret a szél
kerék forog
elveszejtem ereimet
néma dervis üvölt befelé
mire megiszom bekanyarodik
