Megőrültem ez nyilvánvaló!
Megyek az utcán szirénázva
május van mégis hull a hó
Csak én tudom: mentőautó vagyok
magamat viszem hordágyamon
stabil oldalfekvésben megkésve
Bárhogy sietek mégis meghalok
Nézem: se légzésem se pulzusom
Ekkor kitöltöm dögcédulám
s irány a hullaház!
(Félek hogyha az eset kitudódik
elítélnek halottkémkedésért)
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
