I.
A jelen székrekedéses kapui zárva maradnak
hiába próbálnám simára borotválni arcomat
A múlt kohóiban most csapolják az emlékeket
jégpáncélomon lékeket – rossz rím helyett
Rendszámtábláim szeméttelepeken rozsdásodnak
s bár most dél van a dalban
nem értem hogy kerülnek a rendszámtáblák ide
ahogy beolvasztásuk időpontja is titok marad
II.
Fiókomban sokasodnak a hiába megírt levelek
szobám el nem küldhető üzenetekkel tele
Lélegeznem ez a levegőtlenség adatott
Papírhalomként fonnyadok és sajnálom magam
bár még nem tudom méltó lehetek-e önsajnálatomra
Néha felmászok e rakások tetejére
a fák szépségéről elmélkedni
III.
Sebgyógyulásaim szövődménymentesen
és elsődlegesen következnek be
testemen a természetesség műtéti hegei
A hasamban felejtett késre büszke vagyok
jó érzés tudni hogy valaki velem van
