Nem tudom én ezt a világot
negyedévenként mérlegelni
leveleit úgy bontogatni
mintha mindig én volnék a címzett
mintha nekem szólna
minden zuhanás
ami még lehetséges itt
Nem tudom én ezt a világot
úgy olvasni mint egy levelet
mámorok dísztáviratát
üzenetét tavaszi tébolyoknak
az ég hoz rám villámlásokat
mennyei elektrosokkot
őszt
lomb hullását
lehetetlen esőt
és rám szabadítja az időt
az idegeimbe költözőt
de hiába
én kilakoltatom akkor is
Nem tudom én ezt a világot
felváltani kétforintosokra
automatákba szórni
és kiokádni másnap reggel
harmadnapra meg feltámasztani
mert utálok minden várakozást
idővel megterhelő halált
s esténként ha magam vagyok
szövetségem peptid-kötés
mert rab vagyok
szénlánc ami ideláncol
hasítható
Nem tudom én ezt a világot
negyedévenként mérlegelni
leveleit úgy bontogatni
mintha mindig én volnék a címzett
mintha nekem szólna
minden zuhanás
ami még lehetséges itt