Debreczeny György: ITT VAGYOK…

Itt vagyok szoba zöldje erdő négy fala közt
ide zártam be magam bár nem akartam
hatalmas hamutartók közé a földöntúli füstbe
Ujjain nikotinsárga dobverők
mégis várok mert boldogabb halált ígértél
erre a mai estére dicsőbb feltámadást
hát zenékkel kábítom magam addig
s mintha már nem is az estét várnám
csak súlyos sziklák odébb gördülését
vagy metrókocsik érkezését
a déli pályaudvari végállomásra
mintha újabb jelenést
mintha mindig újabb bizonyosságot