ÉJSZAKAI SPONTÁN KÖLTEMÉNY
lebetonozott fékutak vándora
hidraulika amint heherészik
szabadságodnak csak rabja vagy
kulcsfigura ki elvesztette kulcsát
de liften menni mennybe jó dolog
bár banánhéjon elcsúszni
karmok és ablakok helyett
nem veszélytelen
fosztóképzőkkel megrakott vonatok
elmúltak pedig nem is borogattam
ki beszél itt az én hangomon
az emlékek jövőidejéről
mint cigarettahamu
ha a szavak a csend csőcseléke
ezer évre rá millenniumról beszélünk
és radarokkal mérjük a mérhetetlent
ki hinné el hogy hihetetlen
minden almacsutka
és a zajlás csak zajlik
mindig szeretném vállalni önmagam
semmi van a gondtalan gondolatok mélyén arany
egyet kint hagyok mert ő vagyok
jó bármikor bármit tenni
nagyobb feszültségek haladnak át rajtam
mint a távvezetékeken
egész éjjel csak dohányzom
reggelre mindig olyan vagyok
akár egy halálfej rokona
arcomban felgyorsul a lassú égés
piros üvegcserepekből rakosgatom össze
arcomat a verset
