Debreczeny György: elodázható elégia

(szép szerelmes szabadidővers
háttérben liftajtóval
és hármas alliterációval)

vigyorogj rám a hátsólépcsőn édes
egy hóeséses nyári délután
mikor örökzöld radarok lombsusogása
vagy a liftajtóban vigyorogj édes
segítsd fel rám a szépség
kényszerzubbonyát
és kösd meg hátul száz csomóra

s míg régi slágereket dúdolok
a torkomat tömd tele édes
a hisztéria szilvásgombócaival
de arra nagyon megkérlek
cukrot is hintsél rájuk

tudod olyan fájdalmasan szépek
a fájdalomcsillapítók édesem
mi meg igazán előzékenyek vagyunk
rátapintunk a dolgok lényegére
olyankor gumikesztyűt viselünk
és kezitcsókolomozunk bátran
míg a járdára loccsan a madárdal

láttál-e már fakutyát nevetni édes
tudod-e milyen ősszel a tenger
tangerban
milyen a nap drága fénye
a szoláriumban
mikor az első utcatábla lehullik
s az évszak betöri
a telefonfülkék minden üvegét
ó mondd
hánytál-e már telefonfülkébe édes
gyomorkeserűt

vigyorogj rám a hátsólépcsőn édes
amikor bőrömet tompa borotva kérdezi
ne kérdezd:
a liftajtókat szeretem-e még
nekem minden kínvallatás elbeszélgetés
de én sem akarok lemaradni
könyveimet előjegyeztetem
művelt nép könyvszolgálat
százhalombatta péef 29. tudod édes
könyvet is vettél édesem?

az én istenemet úgy hívják: lakbér
telefonszámla
gázszámla
villanyszámla
te melyik felekezethez tartozol édes
ki itt a liftajtóban állsz
vagy épp a hátsólépcsőn díszőrségben
mondd el mozgalmi múltadat
és meggyógyul az én lelkem

mert hisz mozgolódom én is eleget
sétálgatok az érdeklődés homlokterében-
homloklebenyében (lobus frontalis)
hol pocsolyákat cirógat a szél
kanális bódító illatát hozza
de szépség és csillogás
immár örökre az üvegipari műveké
hát ne utazz tovább te se édes
kaphatsz majd vakvezető kutyát
vagy épp magadat vezetgetheted
s míg a félisten hiányzó felét keresi
elodázhatsz majd egy újabb elégiát

ugye nagy ratatás csinnadrattákra
vágysz te is édes
de vagyunk irányított mennyiségek
s bacilusgazdák:
a mi szemünk hizlalja a jószágot
és a röppályánk eleve kiszámítható

ugye mi nem vagyunk beszámíthatók
de valahol minket is számításba vesznek
számítógépbe tesznek
onnan is kivesznek
ugye édes
finom a franciakrémes
de fő az alváz- és üregvédelem
és nem tudok elképzelni szebbet
egy bilincsnél ha kattan

vigyorogj rám a hátsólépcsőn édes
gyere itt van egy zacskó mézes
gyere itt van egy túrósrétes
gyere itt van egy meggyes joghurt
gyere itt van egy banán ízű túrórolád
tudd meg hogy imád imád

ez egy kései sirató tudod édes
melyben a késeit siratja
míg üléseznek a bizottságok
és minden este sramlizene
térzene
gépzene
vérzene
(v)érzéscsillapító muzsika
(v)érző talp alá való

bizony néha szárnyal a lélek édes
s a szentlélek a lélek-
gyógyász előszobájában üldögél
falusi klozeton légy döngicsél
s íme a nagy produkció:
az önreprodukció –
lám lassan bebábozódik a lárva
viselkedj jól a bábszínházban
s léted – majd meglásd –
magasra röptet

édesem amíg a liftajtóban állsz
és megnyomod a „tűz esetén megnyomni”
feliratú gombot ne gondolod:
mindenki napiparancsban üdvözül
mikor az üdvözítőt feltételesen
szabadlábra helyezik
és ellátják szolgálati fapapuccsal
hogy azzal űzze be a templomba
a kisvállalkozókat

válaszra választékra
igazán nem lehet panasz édes
hogyha húzza-vonja a vonósnégyes
és kommentátorok kinyilatkoztatása hallik
rajzóspóra rajzik rajvezető pajtás
hiányzik az egy
létszám négy és félmilliárd
munkára harcra kész

vigyorogj rám a liftajtóban édes
kvarcórám játssza himnuszt
így hát mennem kell édes
búcsúzom
hív a kötelesség
a szolgálati szabályzat
a házirend
a kérjük saját érdekében olvassa el
és én megyek

de mondd édes
ki a hátsólépcsőn vigyorogsz
vagy tetszőleges liftajtajában a világnak
mondd
mit ér paraffinnal feltöltött kebel
e romok ormán
ha a magyar nemzet
már csak esti hírlapot kíván
és sokasodnak az elodázható elégiák