A vadgesztenye tüskés burkából
megszületik az elsiratott nap
és minden mintha lenne gyurmából
s csuklódba láncfű bilincse olvad
Kenyérre kennéd a macskamézet
mutatnál vértől vérző sebeket
de elvakulsz ha a napba nézel
s lekötöd a nem vérző ereket
is Zöld fák közt néger szül
fehér gyereket
a fenyő bükköt s tölgyet a gyertyán
Kutyák foga csókolja kezedet
Eljön az éppen várható de
sosem várt
idő mikor a vér féktelenül dobol:
pírja ott világlik pergamen-arcodon