Bekerítenek a cserebogarak
nehézbombázói a barnák
a nap pár fénykévét odarak
s a levelek nem dicsőülnek
avarrá
Kigyújtanád az ősi tüzeket
nap tépte nyári délután
de már elkésett az üzenet –
csak múlik dél a dél után
Húsz évem valahol elveszett
ásom feláshatatlan kertemet
nézem a nyár felségjeleit
és kóstolgatom mérges füveit
mikor megmérgeződik a gondolat
s a vers beérik lehull
és elrohad
Egy van mindenből. Egyetlenegy. Ki volna bátor megszámlálni az eső halálát, ahogy cseppenként robban szivárvánnyá a bádogon, hattyúdalával szólítva az óriás eget. Egy van mindenből.
„Én vagy ti, egyikünk beteg; és mégse nézzem a fegyvereket, hogy szeretet vagy gyűlölet közelít-e felém?” – Szabó Lőrinc: Az egy álmai – Nem vagy
Van bor kenyér ruha vannak a vershez lövedék és lágyabb szavak van szőnyegen szék van asztal komputer van a nyél végén rácsos felület van a
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
