Úgy járkálok a magányban
mint Te a múzeumi csöndben,
Aranypénzek bámulnak rám
a múltból, megmosakodnék a
kocsonyás közönyben,
de arcomra hangyák másznak
csóktojásokat cipelnek.
Tücskök a tárgyak,
Rólad ciripelnek.
Körmöm alól piszkálom
a halált, az elmúlást,
és elképzelek egy
dimenziók nélküli
Feltámadást!