Amíg nem ismertelek
olyan voltam
mint ez a vadalmafa
Testem görcsökbe rándult
majdnem a földön feküdt
Vézna gyökereim
kövekkel verekedtek
Ág-karjaim
az ég felé nyújtózkodtak
Pattanni vágyó rügyeim
hónom alól kiábrándultan
bámultak a tavaszba
A nyár is keserves volt
Az ősz még keservesebb
Gyümölcseim rám száradtak
vagy lehullottak az avarba
és rohadtak
amíg a tél
kulcsra nem zárta
szemhéjaikat