Abban a háromszor három méteres szobában,
amit három hétig béreltünk
napi kétezer forintért,
ahol nem volt más,
csak egy ágy, egy asztal, egy szék,
s az ablakon egy
kitudjamikor mosott függöny,
mely eltakarta szemünk elől
a hozzánk nem illő világot.
Ahol délutánonként kulcsra zártuk az ajtót.
S levetkőztünk, levetettük hernyóruháinkat.
Ahol ölelkeztünk, szeretkeztünk,
egymásba bábozódtunk,
ahol karjaink szárnyakká nőttek,
szép kecses fekete szárnyakká,
ahonnan esténként pillangóvá szépülve
repültünk el,
nyitva hagyva magunk után az ablakot.
Abban a háromszor három méteres szobában
minden megváltozott,
mi egykor aranyat ért,
csak a gazdasszony mosolya a régi
miközben már másoktól
veszi el, teszi zsebébe, a lakbért.
