Szerelmem méhében tél,
Szememből zúzmara záporozik.
A tény mint a gőz lecsapódik
már embrió sem vagy!
Száraz kenyéren élő akarat,
könnyektől rothadó szerelem
mi utánad maradt,
bonctálba dobott tetem.
Te másfél hónapos osztódás,
Te soksejtű zokogás,
Te tékozló tobzódás,
Te tobzódó toporzékolás,
Te toporzékoló tékozlás!
Te Krisztuskodó húsbuborék,
Te halálraforgó hústányér,
Te két sejtből nőtt húskápolna,
Én megtartottalak volna!
Te megtagadott húskápolna,
Én kihordtalak volna!
Te kirámolt húskápolna,
Te árvácskává árvult ország!
Én mindenképpen
megszültelek volna!