A születés halálba görbül
suttogja fülembe törvényét
a Lét
és a Természet beleőszül
Ráncos bőrű rozsdás levelek
hullanak az avarba
tavaszig kiheverik
a köldökzsinór szakadást
de az ajkaidon rügyező szó
„SZERETLEK”
kibírja-e a virágokat
temető hervadást
ha halálról fecseg az ősz
a vén csuhás
illatod itt van már, jó hírnökként megelőzött, hallom a hangodat, és örömömben sírni szeretnék, mert te magad vagy a vers, csupa lágy mora, ritmikus éden,
Aranyló fényben úszott sugaras délutánom. Nyár futkosott a roppant Atlanti-óceánon, kedélyes delfin-ifjak a tág teret beúszták s hullámon lovagoltak a hallgatag medúzák. Elszédített a tenger.
Van valami szép a lelkedben. Pont a közepében. Valami mély és idegen. Úgy húz magával. Ellenállni lehetetlenség. Nem mintha akarnék. Engedem. És félek. Elveszetten bolyongok
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
