Az emeletes érzelmek tövében
ez a Szerelem
lakatlan bontásra vár
Falai emlék-gerendákkal
vannak megtámasztva
különben maguktól leomolnának
Szobái üres vallomások
A bútorokat a szép szavakat
szertehordták
Függönytelen ablakain
Elromlott redőnyök
Ajtói nyitva felejtett ajkak
Kertjéből az ősz tövestől
tépkedi ki a virágokat
A kerítés is olyan mint egy
félig lehullott kar
melyben elvetélt az ölelés
Tatarozni kellene
de ehhez
egy vers kevés