A Hold fényhágcsóin kapaszkodom Feléd
dobhártyámon zajba fulladt
szívverésem dobol
Elzakatolja boldogságom
zománcpattogtató örömét
A sikátorokban vajúdó csendet
mit az éjszaka keblére emel
és úgy melenget
Álmomban láttam a tengert
hullámok nyaldosták testemet
A sötétség inge alatt fájdalmak reszkettek
vérverejtékek futottak az arcomon
le egészen a lábujjakig
Érdes nyelvű hullámok dorombolták el
milyen a halál
A tenger hiába ráncolja homlokát
Megtalállak minden nap
Szabad vagyok kóborló hazátlan
és tarisznyámba
ha az utak csavargó füstje vár
Te rakod
a hamuba sült pogácsát