Czingel Ádám: Naptalan

Barna szárnya verdesett Tengelye körül
forgott és nem értette mit jelent a vég

A lepke bizarr haláltusájában nem volt
irgalom A semlegesség arca figyelte őt

Naptalan volt a nádas Felforgatott lét
melyben egyedül a bábrabló irizált

Zöldes-arany páncélján fény ragyogott
míg evett Az ingoványban bomlott szét

(A vers korábban megjelent az Új Forrás online felületén)