iskolás koromból a jelen
felszínére úsznak
sodródó mohanőtte
fadarabok
régi átveréseink
mikor az erényt kinevettük és
nem tűnt fel
hogy az erény
mosolya messzebbre ér
mint nevetéseink
csak évek múltán mikor
a munkahely melletti
széttöredezett
állvány nélküli palánkon
átestünk szinte késő volt
most másokat tanítunk
kosarat dobni
akik kinevetnek
minket
mint mi tettük
s mire észrevennék
ők is az állványt
miről letörték
a palánkot
már esnek is át
a földbe ragadt
akadályokon
hogy megtanulják
amit mi már
megtanultunk
