mióta felesége elhagyta
el sem kezdődnek a reggelek
mahagóni asztal mellett
éberen hallgatva vár
széthányva a ruhák mintha
félrelépését akarná újra
meg újra rekonstruálni de
belső iránytűje céltalan
a bűntény megtörtént és
minden újrajátszás az
igazság kiderítését nehezíti
a realitás borostyánkőbe fagy
könnyeket enged poharába
eltorzul mikor tükörbe néz
arra gondol meg fog halni
de a másnap is csak ismétlés
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
