régi váza mellett hevernek
a rózsaszín szirmok
ágyuk most a párkány
dúdolják matracukon
az igazságot
azt ami számukra igaz
*
a belső szobában zongora áll
mint mondatvégi
látóhatár mi a tudáshoz vezet
játéka áramkörében a
megismerés egyedisége vibrál
*
mint rés barlang mélyén
a falakon repedés
szivárogtat egy erőteljes
látomást
a vitális vágy ébredését
*
besötétedik a betegágy
„kúú-vik” hallatszik
és mindenki félni kezd
rejtélyes átbillenés
hogy a madár rovart
az ember értelmet keres