Álom-folyóban úszom: Eleinte egyenletes minden mozgás; a víz úgy fogad magába, mint szerelmes nő. Egy, a semmiből jövő türelmetlen dobbanás kibillenti testem, s tekintetem az oldalt elterülő fövenyhez kapcsolódik. Ütemet tévesztek, majdnem vizet nyelek. Arcom két oldalán forró könny pereg. Immár taszít a víz, mit egyre hamisabbnak érzékelek. Hol vagyok? Lehunyom szemeim, hogy látni tudjak, s rájövök, hogy amit eddig folyékony halmazállapotnak képzeltem magam körül, valójában szilárd, és hazug. Monoton karcsapásaim, pusztán a végtagjaimat szorító béklyók akadályától tűntek szabályos haladásnak. Vajon mennyi idő telhetett el, míg nem láttam a föveny igazságait, s a tökéletes formák keringését a parton? Testemben újult erővel érzem a lüktetést; egyre nyugtalanabb, egyre elszántabb a pszichém, melynek egyetlen vágya, hogy partot érjen.
könnyed elalvás
profilodon ringatja
elalvó könnyed
(A vers korábban megjelent a Mélymerülés Művészeti Magazin 2025/1. számában)