„rejtsen engem is a hó
mert régóta és nagyon félek”
(Hörcher Eszter: Miért hagytál el engem)
minden ruhám kopott
az idő dadog
(az elkapott)
mereng a nemlét
elhagytam menekülve
a lázba a forróságba
hiánya kaparja torkom
míg rajtam mereng
arra gondol vív a férfi
vív a gyerek és nem
tudja egyik sem –
a hiány is csak mereng
minden ruhám kopott
az idő mintha örökké
dadogna – elhagyom
engem vár a nemlét