édes hangulatok
lepik el arcom
méz-csókot lehel rám
egy barna lány
földutakra nyílnak fáradt
ajtók
előtt székeken
rozoga fejek
italtól lebillenők
távoli a közelség
feleségek és férjek
között
járunk mindennek
mikor testünk egymásba hal
melle mellkasom része
arcom arcának egésze
így szeret a barna lány
Ha és talán. Remény és igazán? Ott leszek. Vagyok. De nincsenek mondatok. Várok. Mire? A tömör semmire. Az üresség csőre töltve, s a kéz már
A hajnal bontja szárnyait, szél viszi messze az éjjeli mélykék sötétet, mint óvó vándor, a fény gyöngyei ébresztenek apró páracseppeket. A percek lassan egymásba folynak,
elment Hedoné Erósz és Psyché lánya ki újra és újra feltöltötte mézzel a mézesbödönt elment lejárt munkaideje elment barlangba zárni szépséges arcát s kötni fátyolba
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
