Czapp Enikő: nemigazi

nem volt jólszituált de
leharcolt hómlesz sem
a férfi aki ismeretlenül
megállított és megkérdezte
meglocsolhat-e nevetős
igenemre versbe kezdett
az utcán jöttek-mentek
sütött a nap felhő egy szál
sem rövidujjúra vetkőzve
adta át magát mindenki a
hirtelen megjelenő élénk
zöldek nedvtől teli
duzzadásában megbújó
feltámadásnak mert
valahogy minden megéledt
és húsvétba öltözött a
bármi lehetséges bolond
szellője kavargott a téren
éreztem beleszédültem és
mikor rám öntötte az
elnehervadj elixírt
megkérdezte csókolom
egy pár forint apróval
ki tudna – e segíteni egy
szegény nyugdíjast persze
mondtam visszacsúszva
nagypéntekbe odaadtam
az aprót gyorsan tovább
léptem a bármi lehetséges
bolond szellője meg
tovább kavargott a téren