Csurilla Dániel: MÁTÉSZALKA-SZOMBATHELY

      Négy óra kocsival. Kilenc vonattal. Gyalog öt napot ír. A fiú albérleteket néz. Kocsma van mindenhol. Jól mozog a pultban, ért hozzá, hisz szalkai. A lány a karriert, a fiú a lányt hajszolja. Költözés nyáron. A lány beilleszkedik. A fiú munkanélkülin van. Egyre többet iszik otthon egyedül. Ősszel tombol a vasi szél, ez fejfájást okoz. Vasutas kocsma, ezt dobta a gép. A fiú éjszakás, beugrója nincs. Nem jut haza Szalkára, mert négy óra kocsival, vagy kilenc vonattal, gyalog meg ki lenne az a hülye, aki átszelné az országot.
      Ismeri az összes arcot. Tazó, a kalauz csapoltat kér, semmi mást. Zoli, a szalagmunkás szokta meghívni, de a sört gyomorkeserűvel kíséri. A mamahoteles Laligyerek csak üvegeset, szigorúan a legolcsóbbat. Bélámat, a tűzoltó nyuggert mindenki vágja, ő vice fröccsöt. Penge, a strici csak aprót vált, néha kávét iszik. Rafi, aki nemrég szabadult, csak pogácsát eszik, de ami van, mind betermeli. Rodolfó és Mari hó elején kézműves sört és csivaszt, hó végén dobozos világost és rojált.
      Ki kell mennem, hívnak, addig ne lopjatok a pultból, mondja a fiú, aki szalad rágyújtani. Szia, hercegem, vidám felkiáltás a vonal egyik végén. Szia, anyukám, rezignált sóhaj a másikon. Nem tudunk menni, dolgozom, gyújtsatok egy gyertyát helyettem is keresztmamival a papánál, de le fogok merülni, anyukám, három százalékon vagyok, szia, és leteszi. Figyeli a vonatokat, mert az olyan, mint a gyerekkor, aztán vissza. Megjött a nyugdíj, a segély, a fizetés.
      Az egyik öreg már nyolcvanhat, unoka nincs, csak kutya van. Mindig behozza. Másnak nem lehet. Sokkal tartozik a másiknak, akinek van unoka, pedig nyolcvanhárom. Egy támaszkodó tag, első alkalmas vendég, valami színészről mesél, akinek a sofőrje volt. Valami Nagy, talán Ervin, vagy Zsolt, de a tag jobbos, ezért nem szívesen fuvarozta, bármelyik is legyen, mégis büszkén újságolta, ő a Nagy sofőrje volt. Egy esernyős öreg a katonaságról mesél, hogy milyen jó volt régen, amikor volt tisztesség a fiúkban, és vissza kellene hozni. Bár az esernyős csak szakács volt, ötször volt kint, ötszázra főzött a rakétalaktanyában. A szódásüvegszemű mamus keservesen panaszolja, hogy az unokája leszbikus, erre a fiú is odafigyel.
      A fiú nehezen talál a zárba. A lány az imént kelt. A legtöbb reggel olyan, hogy kikerülik egymást. Most viszont kérdések a hajnali fényben. Két sört ittam, mondja a fiú, aki a kocsma óta visszatartja. Tehát négyet, javítja ki a lány, aki szintén pályázik a fürdőszobára. Nem bírják. Távol a család. A lánynak hiányzik a szabolcsi levegő, a vasi szél kikészíti. A fiúnak hiányzik a lány. Sajnálom, hogy ide rángattalak. A lány átöleli. Jöttem magamtól. A fiú megcsókolja. Menjünk haza. A lány intézi a főbérlőt. Sosem voltunk ide valók. A fiú csomagol. Azt írja, négy óra kocsival, de van országbérlet, így vonattal kilenc, nézi a lány a szoftverhibás applikációt. Tudom, vágja rá a fiú, aki szalkai. Örülni fognak anyudék, mosolyog a karriert már nem hajszoló lány, aki szintén szalkai.