Csurilla Dániel: Az elvált nő

     Holnap lesz a tárgyalás, újságolta munkahelyén kollégáinak a nő, akit már csak egy aláírás tartott vissza a felszabadulásától. Elmondta még a feletteseinek is, mire a kollégák már szúrós szemmel néztek, hisz mit kelleti magát, nem is olyan jó nő, súgtak össze háta mögött. Állami cégnél dolgozott, sokat fénymásolt, nyomtatott egy olyan irodai munkakörben, amelynek egyetlen követelménye az érettségi volt. Kiváltképp örült, hogy váltott, mert előtte pincérként éjszakázott tíz éven keresztül, de nem bírta, hogy mindig talpalni kell.
     A házassága viszont nem azért ment tönkre, mert nem ért oda az iskolai ünnepségekre, a szülői értekezletekre, vagy mert kimaradtak a nyaralások, a családi ünnepek, és nem tudta teljesíteni azt a kötelességét, amit a férj megkövetelt, nem, egy másik nő miatt ért véget, aki pár évvel volt idősebb az érettségiző gyereknél. Húsz év után lefeküdhet végre más férfiakkal, és ahogy az lenni szokott, a nő is először a munkahelyen keresett partnert, mikor még nem véglegesítették a papírokat. Ilyenkor még csak puhatolózott, hogy ki az a férfi, aki annak ellenére elmenne vele, hogy (még!) férjén van, bár nem sokáig, és van egy tinédzser fia, de a könnyed munkahelyi flörtnél tovább nem merészkedetett.
     Megtörtént a tárgyalás. A nő nem bírt ránézni a férfira, akit annyi ideig a férjeként hívott, eleinte boldogan, mert romantikus alkatnak tartotta, hiszen a férfi verseket írt neki, mikor megismerkedtek, majd büszkén, mert a férfi piszkosul jól keresett, aztán elkezdte szégyellni, mert a férfi már nem volt olyan mutatós formában, mint fiatalkorában, mikor még sportolt, végül teljes gyűlölettel, mert a férfi, akit a papírok aláírása után már csak a gyerek kötött össze vele, annak ellenére, hogy nem vonzódott hozzá, bántotta a nő önérzetét, hiszen képes volt megcsalni őt egy nála fiatalabb nővel, aki ráadásul a lánya lehetne.
     Nála maradt a gyerek, mint általában, de hálát adott, mert legalább eggyel kevesebb adag szennyest kellett mosni. A gyerek apját, a tárgyalás után így hívta a férfit, akivel örök hűséget fogadott, egy huszonéves nő sokkal jobban érdekli. A gyerek apját a fiú csak hétvégente látta, és a jó hangulat az ő térfelükön volt, a nőén meg a bevásárlólista, a befizetetlen számlák, a kínos beszélgetések szomszédokkal és barátokkal, de ami igazán felháborította a nőt, aki frissen vált, az a férfiak részéről való közöny volt. A gyerek apját körülrajongták a nők, úgy kellett korábban azokat levakarni róla, amikor még birtokviszony állt fenn, de a nőnek meg kellett küzdenie a figyelemért.
     Próbálkozott az interneten, de hiába végzett el egy önsegítő tanfolyamot, nem volt elég önbizalma, hogy megjelenjen a találkozókon. A barátnői, sőt még az anyja is bátorította, hogy megérdemli, kapcsolódjon ki, találjon maga mellé egy olyan férfit, aki kitart mellette, még az sem baj, ha csúnyább, mint a volt férje, csak vágjon bele, de a nő egyre kevesebbnek érezte magát. Végül abban maradt magával, hogy ártatlan flörtök a férfi kollégákkal, hiszen abból úgysem nem lesz semmi, tét nélküli, egyszerű játék a nőtlen és a nős férfiakkal.
     Volt azonban egy olyan férfi kolléga, aki olyan volt, mint a nő, tehát elvált. Ebből fakadóan már egy nagyon fontos kapcsolódási pontjuk volt, kinevetni az egykori házastársakat, akik olyan ostobák voltak, hogy elhagyták őket. Ezzel a férfi kollégával az egyik péntek este megtörtént, ami, ráadásul a férfi lakásán. A nő nem tudta, másnap reggel mit kell tenni, így reggelit és kávét készített a férfinak, aminek a kolléga örült, mert nem tudta használni a kávégépet, lusta volt ledarálni a szemeket, mindig a volt felesége csinálta, ugyanakkor a férfi megijedt, hogy nem akar egy újabb feleséget, nem akar kötöttségeket, így közölte a nővel, most még nincs készen. Rendben, én sem, hazudott a nő, aki vágyott arra, hogy szeressék.
     A pletykákat vádak váltották. Az elvált nő kénytelen volt távozni az állami cégből, ahol sokat fénymásolt, nyomtatott. Egy ideig segélyből élt, mert a gyerektartás a minimális volt, a fiúnak pedig telefon, cipő, csirkemell és rizs kellett, hisz jól kell kinézni, formában kell lenni, mert előtte az élet, nem úgy, mint az elvált nő, aki kénytelen volt visszaállni a pult mögé, hiába ment rá a talpa, a dereka, végül a mája arra, amit máshogy nem, csak alkohollal lehet bírni. Pálma bisztró. 0-24. Csapolt sör nincs. Telepi közeg, kiégett férfiak. Költözés kisebb lakásba. Fiú Pestre, mert egyetem. Biztonsági őrök, gyári munkások a nő ágyában. Kell a férfi a házhoz, mondta az elvált nő, ha megüt, nem úgy gondolta, legalább hűséges.