Csongor Andrea: Saját képére

Ha csak az ő nyelvén szólhatsz.
Ha új nevet ad neked.
Ha egyetlen hangot vesz el belőled, ha
csak egyetlen kicsinyítőképzőt rak hozzád.
Ha divatosra vágja a hajad.
Ha nem látja a szellemeidet,
ha nem jár veled esőtáncot,
ha a nyúlláb talizmánod
csak fiókba zárva, titkon tarthatod,
ha mosolyog a tolldíszeden,
ha a rojtjaid a szemében szakadt rongyok,
ha a totemedre babot futtat,
– akkor az életed sem szent.
Sírod fölött az ő kegytárgya virít.
Emlékezetében tart. Őriz.