Csog Szidónia: (amikor kezet emeltek az életre)

benned és bennem
véreinkben
porainkban – porvoltunkban
és emigráló hontalanságodban
és rejtett szárnyaidban
amelyek bevillantak mindig a leglehetetlenebb helyzetekben
káoszok szélütésekor
vagy megrázó földrengések tektonikáiában
és amikor csak a magasságok gyűrűi szoríthattak át sziklák felett
törvénykező kőtáblák peremén
a kiátkozottak sorában
– lettél kóborló lélek két angyal balladájában
ahol talpalatnyi helyet és időt találtál
hogy lehajthasd a fejed
és átváltozzál babérkoszorúvá
szomorú némasággal
méltósággal és szókráteszi búcsúval
láthatatlan holdudvarokban
megpecsételt névjegyekben
– védjegyeidben és álomtöredékekben
amelyek minden éjjel felriasztanak
akár a háború(ságo)k iszonyata
vagy a rettenet hádesze