Csóró cigány, menj ki a Tarnára,
Fogjál halat a családnak vacsorára.
Küszöbödön befúj a szél, az esti,
Nyomorult élet, ki a reményét is elveszti.
Az élet nehéz terhein muszáj élni,
Miért kell gondokkal az ágyon heverészni.
A nagyvilág végtelen és tágas,
Gyötrelem, betegség, nélkülözés itt jártas.
Hát csóró cigány, menj ki a Tarnára,
Fogjál halat a családnak vacsorára.
De a csend a Tarnán túl hallgat.
Az élet bíborcsillag-takarói szomorún hallgat.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
