Amikor az ablakban lógatod fejed,
Csepereg lassan, lassan kicsi szíved,
Kattognak a fogas kerekek; ajtó nyílik.
Szívesebben kiabálnák! Csukod szemeid.
Ez nem csak mese volt, nem csak mese volt!
Kicsi. Világos-világbolt.
Eddig hol volt, hol nem volt?
Szobasarkában kuporogsz, motyogsz,
Mosolyogsz és nem, nem mosolyogsz.
Karmaidat nyomod erősen fejbőrödben,
S le téped arcod! Mert ezt várják tőled! Véred.
Eddig hol volt, hol nem volt?!
Ez nem csak mese volt, nem mese volt.
Itt a héthatárban, ahol élek, csendben telnek napjaim, Itt a héthatárban ahol élek, nem rejtőznek lidércek, Itt a hét határban, ahol élek, kukoricaként törik a
Antal vagyok, negyvenöt éves, anyafüggő. Leülhetek ide maga mellé? Nem fogom zavarni, ígérem. Nagyon csúnya az a sok letépett plakát a park bejáratánál. Tudja, nekem
Vannak olyan pillanatok az életben, amikor az ember véletlenszerűen öntudatára ébred és rácsodálkozik a világra. Ilyenkor a hétköznapi dolgokat is értelemmel ruházza fel, és úgy
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
