Lámpafény alatt a párkány szélén,
Álmokat üldöztem én
Árnyékokkal ütköztem,
Nem maradt semmi!
Senki lettem, senki!
Valahol mégis az maradok,
Ki voltam. Vagyok.
Világ tükre kis mosollyal.
Lámpafény alatt a párkány szélén,
Álmokat üldöztem én
Árnyékokkal ütköztem,
Nem maradt semmi!
Senki lettem, senki!
Valahol mégis az maradok,
Ki voltam. Vagyok.
Világ tükre kis mosollyal.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.