Tekeredek takaróm alatt,
Kúszok-mászok ollóm mellett
És megvágtam ujjamat.
De én csak nézem, folyik.
Nem akarok ellene tenni semmit,
Meleg. Csepereg és az ágyam piros foltos,
Amilyen már a lemenő nap. Piros, homályos.
Félek. Hogy egy nap ismét gépláncon ébredek.
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
