Orwell tévedett
biztosíték, nem bilincs
nem zár az, kilincs
hogy igenis léteztem…és vagyok
és a világ lapjára ott fagyok
hogy vagyok, leszek és voltam
két dátum közt elboldogultam
üvegbe zártam fényeket
és kergettem az életet
ami tényleg volt, hisz láttad
nem csak úgy kitaláltad
ott volt, van és leszek
csak még egy poszt vagy szétesek
hisz milliárd közt nincsen, aki néma
kilenc között elveszik az egy
élj és fogyassz, ez a modern séma
kontúrokból épül majd a hegy
egy nap majd kiírom
„Szemlélőt keresek”
egy hétig kibírom
tán szeretem egy keveset
jelentkezhet bárki
jeligére párnak, együtt dobjuk már ki
grabancát a mának
csak dönts jobbra vagy balra lökj
voltam már eleget
két szék között sehol
hogy feledjem nevemet
úgyhogy csak gyere és láss
vagy állj tovább a sorban
ülnek már elegen
némán majd a torban
s ha üres már a szoba
ezer képből meg lesz majd az Én
csak nem veszek tova…
az alagút végén vaku az a fény
hát jöjjön még ezer lánc
a súlyt majd én elviszem
életem ezer ránc
és nem látott senki sem