Hangodtól
a telefon is átmelegedett,
úgy tartottam kezemben,
mint egy búgó,
szelíd galambot.
Megéreztem
árvaságod tüneteit,
szerelmem
csillagrendszerét
elmondani hogy tudom;
tömjénként füstölög
az idő éjszakánkban el,
boldog lehetsz:
belőlem ennyi még soha
senkinek sem jutott.