Lebukik a nap,
bennem is alászáll
magánnyal bélelt
ritka csendben
születő versem
emberzsoltár.
Sodor a képzelet,
szavak pórusain
lélegzek föl,
kíváncsiság
toloncol
egyre feljebb,
súlytalan járok
kozmikus legelőn.
Félek, kifoszt a lebegés
űrfészeklakóként
egyre jobban fázom
világegyetem-mezőn.