Csák Gyöngyi: Seherezádé emlékirataiból 3.
(időnk)
Őkeselyűsége szárnyait
nem lyuggatja átok,
csőrében a vízcsepp is
életből, halálból.
Jövőnk jóslata:
Ránk a fény emel kezet.
* * *
(a háremben)
Mit keresek ennyi nő között?
Jelenlétem gyökerei
hova nyúlnak?
Az édent tenyerén
kínáló Isten
fáradtan mosolyogja
szét a körénk zápult
sok-sok éjszakát,
szavak, a hullafáradt
játékosok megpihennek,
nyelvünkre dermed,
amit még kiáltanánk
egymás után.
* * *
(konklúzió)
Egymásban?
Vakon egy másik világban,
csak testünk sziklái töredeznek
önámításainkban.
