(híd)
Kimondatlanok fölött
visszafogott lélegzetünk.
* * *
(feltámadás)
Tengerszemtestünkben
rian a jég.
* * *
(akkor, ott)
Nem tornyoz akadályt,
hogy nincs jövőnk,
ha a legrövidebb
pillanatba beköltözünk.
Szánakozik vagy nevet
az Isten, amíg egymásba
temetkezünk a halál elől?
* * *
meztelenség szárnyasoltárain
a vágy áldozati ének,
feszülök tested keresztjére
cselekvő igének,
újra éli magát, általunk,
bennünk az ősi szép,
súrlódva bomlunk
szivárványszíneinkre,
egyszerre szakad ránk az ég,
látom szerelemszelíd arcod,
miképp senki nem láthatta még.
* * *
(innen)
múlt és jövő
egyforma távol,
fölöttünk vércsevijjogás,
előttünk szakadékká
mélyülő árok.
* * *
(később)
neonvillámcsapás
töri be az ablakot
kísértőn lebbennek
kék függönyök
nem tudod kimondani
nem tudom kimondani
mi most oly szép,
múlttá merevítve
bennünk lesz örök.