Lassan kivet magából a lét
hiába mutatkozott nagylelkűnek
ha ajándékait előlem most
egyenként orvul visszalopja.
Nem igaz hogy nincs
hogy nem maradt belül semmi
csupán az ocsúdás lassúbb
a változó világ dolgaira.
Mentálisan pusztítanak
a napi hírek, bőröm után
szívemet is átitatják
gyorsan ható mérgei.
Hol maradsz ilyen sokáig,
rég itt kellene lenned
ülnöd ágyam szélén
vénülő kezeddel
vénülő kezem fogva,
buzgó, szép mesékkel
a valóságról, mint egykor,
figyelmem elterelni…