Csák Gyöngyi: Hosszú játszma

nem tudom,
miért hozzá,
és mit akartam
annyira,
akkor ott

testem kupolájában
az úton végig szívem
hangosan harangozott,

sakktábla várt
fekete-fehér
hosszú játszma,
örök hanyattba döntve
kedves bábum

egyenlőtlen
harc ez is,
kísért hazáig
a nincsben
szerteágazó
sok gyökér.

Megfogant
a fogadalom,
világra tárok
ajtót, ablakot

új vereségtől
megkímél, hogy
nem lesz
több ígéretem,
meg az átélt
fájdalom.