A harmonika szerenádot ad
a gitárszóló szívemig hatol
a zongorán leütött hangok viharos
tengert korbácsolnak bennem
a hárfa finom jajdulása
álmokból ébreszt visszahoz
szájharmonika keringővel
vall örök szerelmet
az orgona imára szólít
oltár kövére térdepeltet
a furulya népemet idézi
a hegedű húrjai zsongó bánatot
trombita hangja parancsolat
csatába küld ott foglyul esek
utolsó éjszakámon gordonka gyóntat
hajnalban bekötött szemmel
araszolok a hóhérbárdig
dobpergés kíséri s nyomja el jajom
míg végrehajtják halálos ítéletem.
- Varju Zoltan
