Gyarapodik a kert,
virágok sűrűjéből kiszól a múlt
kacifántos szeretetszólam
darázshangra, miután
összes mérgét kiengedte volt.
Állok az ismerős fényben
fénnyel takaródzok
az éhes tűzben,
várva tekintetében
ma miképp látom magam.
Szavak melegével vár-e még,
csípős nyelvének mérgével együtt
a visszaszökő hűséget is
ereimbe fecskendezi?