Elfáradtam a kívül
rideg homályában topogni,
a remény szikkadt penészes
kenyerét enni,
elfáradtam őseim
nemes lelkéről a méltatlan
felejtés-piszkot naponta lesúrolni,
elfáradtam az erkölcs
hiábavaló őrzésében,
elfáradtam megválaszolni
az idő álnok kihívásait,
stresszeltem, dolgoztam
szakadásig, tűrtem,
elfáradtam bűntudattal élni,
bár nem én csesztem el,
s ítéltem halálra Európát,
elfáradtam élni,
lelépni csendben az ismeretlenbe,
sztahanovista vérem
nem hajt már tovább.
“megáldva és leköpve mindenütt” – Francois Villon: Ballada a senki fiáról Rád aggatják, és te magadra aggatod a címeket: munkatárs, apa, fiú, testvér, költő. A
Kicsim akár hiszed, akár nem, szó szerint azt hallottam, hogy van egy afrikai csigafajta, ami átrágja a betont is, állítólag az USA-ba is behurcolták már
színtelen aszott kezével fest szürkét és fehéret képmutató múlt határoz meg bús jelent s ringat mélykék álomba eltékozolt perceket özönvíz gyászos fátyolként takarja világ szennyét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
