Szügyig a lőportól fehér ködben,
léptetnek sorstól üldözötten,
csillogó pengéken az ősz ragyog,
halni indulnak az angyalok,
a hatszáz büszkén csatába megy.
A vágtán csak átborzong a szellő,
kartácstól vért köhög a felhő,
suhogva szállong a penge lelke,
belehasít a végtelenbe,
a hatszáz büszkén csatába megy.
Paták szikráznak, a föld megremeg,
rohammal füstölgő förgeteg,
véresebb volt minden hős-halálnál,
elvágtattak Balaklavánál,
a hatszáz büszkén halálba megy.
A hősök vére sohasem hamis,
alusznak ők alant akkor is,
ha már fent a szent alázat átok,
csak a szűz szél vigyáz reátok,
a könnyűlovasság a mennybe megy.
