Igaz minden, ahogy annak Fonákja is…
De hogy hamarabb melyik született,
hogy egyikük, vagy mindkettőjük hamis,
nem rejti falakba karcolt, mintákba rejtett üzenet,
nincs se égett szélű tekercs, se ősi monda,
se csalódás, se megváltó katarzis,
– még ha lelked kétségbeesve azt is mondja –
s ha létezik, akkor hát hazug az is…
…
Mert a Fonák létére éhezik, s
önmagát eltemetni egy
percig sem engedi, s
ha kell, hát testvérét vízbe fojtja,
s kegyes hullámok sírja alá
temeti…
…
S mert az Igaz sem más
– ohh, egy szemernyit sem az –
hát ő is mély árkokat ás, s ha
kell, hát másik fele mögött
egy egész kriptát befalaz,
nem enged, s nem könyörül, s
ha úgy, hát tettét sem titkolja,
s tányérra terített rút önmagából
minden morzsát
jóízűen bekanalaz.
…
Mert Igaz minden, ahogy annak Fonákja is…
egymás nélkül ostoba létük fabatkát sem ér,
mégis…
vérüket veszik minduntalan, s
ádáz harcot vívnak a kéretlen
győzelemért…
